Julianus [antikvár]

A szerző megjegyzése Julianus császár életéről meglehetősen sok dokumentum maradt ránk. Fennmaradt levelezésének és értekezéseinek három kötete, azonkívül többen, akik személyesen ismerték, például Libanius és Nazianzi Szent Gergely, színes, eleven képet rajzoltak érdekes alakjáról. Az én művem regény, nem történelmi tanulmány, de azért igyekeztem a tényekhez tartani magam, csak néha-néha csoportosítottam az eseményeket a valóságtól eltérően. Például nem valószínű, hogy Priscus Galliában találkozott volna Julianusszal. De a meseszövés szempontjából jobbnak láttam, ha ott megjenik a színen. Julianus mindenkor afféle titkos, mondhatnám földalatti hősként szerepelt Euróba világában. Az a törekvése, hogy feltartóztassa a kereszténységet, és felélessze a hellenizmust, ma is romantikus varázzsal övezi alakját. És meglepő kapcsolatban bukkan fel, különösen a reneszánsz korában, majd a tizenkilencedik században. Két egymástól annyira különböző szerző választotta drámája hőséül, mint Lorenzo de'Medici és Henrik Ibsen. De Julianus életének a maga nemében páratlan történetétől eltekintve, maga a negyedik évszázad is szüntelen foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Nagy Constantinnak, Julianus nagybátyjának trónralépésétől Julianus haláláig ötven esztendő telt el. E fél évszázad alatt bontakozott ki és erősödött meg a kereszténység. S akár tetszik, akár nem, sok tekintetben ma is azok vagyunk, amivé az ő létük következtében váltunk.