Julio Jurenito [antikvár]

... A Julio Jurenitó-t azért szeretem, mert sok hiányossága ellenére is én írtam, én éltem át, valóban az én könyvem. ... A Jurenitó-ban megbélyegeztem mindenféle faji előítéletet, nacionalizmust, lelepleztem a háborút, a kegyetlenséget, azoknak az embereknek a kapzsiságát, képmutatását, akik elkezdték a háborút, és nem akarnak lemondani róla, a fegyvereket megáldó papok álszenteskedését, "az emberirtás humánus módszerein" töprengő pacifisták képmutatását, a rettenetes vérontást igazolni akaró álszocialistákat. 1960-ban is vállalom ezeket a gondolatokat, és ha gyűlölöm a faji előítéleteket és a fasizmust, s ha van erőm arra, hogy részt vegyek a békeharcban, azért van, mert az ember fél évszázad alatt sokféle ruhát ölt ugyan magára, mindamellett ugyanaz marad, aki volt. A Jurenitó-ban bemutattam a pénzvilág képmutatását, a hamis szabadságot, amelyet Mister Cool csekk-könyve és Monsieur Delhaie irányít... Tizenkét évvel Hitler hatalomra jutása előtt bemutattam Herr Schmidtet, aki "egyszerre tud nacionalistaként és szocialistaként tevékenykedni", aki azt mondja a franciáknak és az oroszoknak: "Feltétlenül meg kell szerveznünk magukat", "gyarmatosítani kell Oroszországot, és minél alaposabban elpusztítani Franciaországot és Angliát... A puszta föld marad utánunk... Hogy az emberiség érdekében egyetlen őrültet ölünk-e meg, vagy tízmillió embert, az csak mennyiségi különbség. De ölni feltétlenül kell..." Ha nem írtam volna ezt 1921-ben, akkor 1940-ben nem tudtam volna megírni a Párizs bukásá-t. Néha tévedtem, néha elég tisztán láttam...