Jurátus élet/Két szomszéd/Az öreg Schnellerné [antikvár]

Kegyelmes uram! Nyolczszáz évig karddal bizonyitotta be e nemzet, hogy Európában helye van, - a jelen században lekövetkezett az a kötelezettség is, hogy a kiképzett lelki erő biztositsa jövendőbeli ittmaradásunkat. A jelen tartozik a hagyományokat fönntartani, hogy az utánunk következők a multnak tapasztalatából erőt meritsenek, és bizalmuk legyen a jövendőhöz. A mi a jelennek kötelességéből rám is háromlott, igyekeztem e munkának megirásával is teljesiteni. Quantum potes, tantum aude! Ez azon mérték, melyet munkám megitélésére alkalmazhat irányomban az olvasó, kit azzal vigasztalok, hogy egykor meglátandja a nemzedék azon nagy fontosságu jegyzeteket, melyeket nagyméltóságod jónak vélt még egyideig fiókjába zárni, - de a melyek hű magyarázatai lesznek azon indokoknak, melyek egy nagy korszakot eredményeztek. Én néhány töredéket ösmerek azon jegyzetekből, s előre kifejezem egyéni hálámat azon buzgalomért, - mely az utódok javára nagyméltóságodat oly hosszan foglalkoztatja...