Kádári "idill" kicsit másképp... [antikvár]

ELŐSZÓA kommunista rendszer üldözöttéinek szenvedései nem értek véget a kiszabott büntetések letöltésével. E büntetéseket tetézte az is, hogy kiszabadulva is olyan társadalomba kellett belépni, amely maga is börtön volt. Volt akinek bársonyos börtön", de börtön volt: a szellem börtöne.Szellemi embereknek, mint e könyv szereplőinek, még inkább az, mert a teremtő gondolatot üldözte. De nem csak azt. Az élet, jelesül a szenvedő élet elbeszélését is. A tudományosan is gyógyító hatású kibeszélést. Üldözte a fájdalom és a megtapasztalt igazság elmondását, ami nem más, mint a hazugság éltetése. Ez a kommunista rendszer veleje. Akárhol, akármikor is kaparint karmai közé társadalmakat, népeket, ez a veleje.A latin eredetű mondás szerint: teher alatt nő a pálma. Esete válogatja. Van, amikor a megpróbáltatás növeszt, van, amikor megsemmisít. A könyvben szereplő család az első utat járta.Miért fontos a magántörténelem írásban, permanens formában való rögzítése? Azért, mert ami a kisemberrel történik, az maga a történelem. Amit ellenben az országok, társadalmak vezetői döntenek, az csak a tananyag.Miért fontos az utókor számára például az itt kezünkbe vehető magántörténelem? Azért mert olyan gondolkodók, mint az amerikai író, William Faulkner is megállapította: Nincs olyan dolog, hogy elmúlt. Minden van."Minden tehát az utódokban tovább létezik, úgy is mondhatnánk, hogy a körülöttünk lévő levegőben van. Ha pedig érezhető és megérezhető, akkor megértendő is.A könyv két határozottan elkülönülő részből áll. Az első a tényirodalmi rész, a másik a szépirodalmi.A szépirodalmi rész Churchill meghatározására emlékeztet, aki a bolsevizálódó Oroszországra mondta 1920-ban: Ez egy talányba csomagolt rejtvény egy enigma közepén."Ámon Antal 2019. november 27.