Kajakosok - előre! [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Csillagfényes gyönyörű tavaszi éjszakán találkozott össze a lelkemben ez az egymástól határozottan távoleső három fogalom... Egyik ismert orientalistánkkal beszéltem. A kiváló tudóst ma azok közé számítják, akik igen jól ismerik a közeli Keletet és annak népeit. S ezért föltette magában, hogy kíméletlenül kitépi a lelkemből azt az alig bimbóba szökkent kedves kis hajtást, amit a német költők a «romantika kék virágának» szeretnek nevezni. -Nem is értem, - mondotta ez a fölötte tisztelt tudós barátom- hogyan jutott eszébe ez az ostoba gondolat? Ugyan mit mondhat az ember ekkora gyöngédtelenségre?... Kissé álmodozva, mélabúsan válaszoltam, hogy engem főként Kis-Ázsia térképe ejtett rabul... Úgy tele van szép barna foltokkal! Hogy mik azok a barna foltok?... Hát magas hegyláncok és kietlen fennsíkok, amik Belső-Ázsiából húzódnak fel ide s amiknek egy része ott, ahol Perzsia, Törökország és Irak egymásnak szögellenek, balrakanyarodik s akkora területet borít el, mint egész Németország..."