Kakuk Marci a zendülők közt [antikvár]

Részlet a kötetből: "Meséltem már többször maguknak Somáról, erről a hórihorgas, erőszakos tekergőről. Ez irnok volt ügyvédeknél, ha nem jött rá a hava és nem itta le akkor magáról az inget is. A Soma feleségével, Zsuzsival laktam egyszer én egy olajtörőben. Mert Soma egy más utcarossza asszonnyal költözött össze. De aztán Soma csak visszajött a feleségéhez és elzavart engem tőle éppen egy télvíz idején. Éppen így cseppentett ki engemet Soma a piszkos áskálódásával az utcára akkor is, mikor csuda jó helyben voltam, az olajtörős bátyjánál, falun, egy gazdag szekeres-gazdánál házimunkás. Akkor rettentő dühös voltam Somára. Nem szántam volna, ha a kutyák húzzák az árokba. És ne is mondjam, hogy mit volt mit hallani tőlem neki, ha találkoztunk. Nahát egyszer is, úgy tavasz derekatájt, találkozom Somával az utcán. Már akkor alig volt egy pár fillérem abból, amit összespóroltam magamnak a szekeresnél. De még rendes gúnya volt rajtam és cipő a lábamon is. - No, hogy vagy? Mint vagy?... - Somával egymásnak. Arra rá is kezdem neki megint előlről az enyémet: - Volnék bizony, megvolnék most is a jó helyben, ha nem áskálódsz rám a gazdámnál, te országos tekergő, hogy a feleségét és a lányait kikezdem neki és egyéb, meg más... Most már tekergek én is, munka nélkül! Erre Soma mérgesen nekem: - Nahát, már elhallgattalak tízszer ezzel, te szoknyapecér Kakuk Marci! Most már ha mégegyszer ilyen nagyra tátod rám a szádat, akkor beleugrok és összepiszkolom benne magamat. Mert meg se hallgatsz, hogy mit ókumláltam ki arra, hogy jobb sorod lehet még az én révemen, mint akárhol."