Kaland a panzióban [antikvár]

I.Ez a furcsa történet napsütés és vidámság közepette kezdődik, egy tavaszi napon, a világ fővárosában.Az évszázad utolsó évében, 1900. május 7-én, déli egy óra körül: ez a nap hétfőre esett, amiről bárki megbizonyosodhat, ha fellapoz egy akkori kalendáriumot. Hétfő volt, a civilizált világ minden részén, ahol a Gergely-naptárt követik, így Rómában is, az Abruzzi úton, amely a központi helyet foglalta el a Ludovisio-domb ama tizenhat utcája között, amelyek Olaszország tizenhat tartományának hírét voltak hivatva dicsőíteni.Miután ilyen villámgyorsan meghatároztuk az időt és azt a földdarabkát, ahol történetünk kezdődik, felsétálhatunk - a láthatatlanság és érinthetetlenség védelme alatt, amit Isten adományozott az íróembernek - a Város e rendkívül elegáns villanegyedének egyik modern házában a második emeletre. Sőt - az időpont ugyanis megfelelő - behatolhatunk egy derűs ebédlőbe: napsütötte, csupa virág, kristály, színes porcelán, ezüstök fényétől ragyogó.Itt gyűlt össze a hófehér asztal körül egy fiatal család: Ma-riano Parigi családja. Mariano Parigi nem írta fel nevét a történelem lapjaira, az életben azonban szert tett némi fontosságra, ha annak számít az, hogy minden évben jó pénzeket keresett jelentős Ü2leti ügyeivel, és így bőségesen tudott gondoskodni saját maga és az övéi megélhetéséről, valamint kiérdemelte a megbecsülésnek mindazon jeleit, amelyekkel az emberi társadalom legdolgosabb tagjait bátorítja.A napsugarak betűztek a nyitott ablakon, megtörtek a vörös boros kancsó üvegén és elmerültek a kelyhekben maradt fehér bor habos cseppjeiben.Mariano Parigi negyvenéves, ő a család feje. Vele szemben Arianna asszony, a felesége, még fiatal és tetszetős, már