Kaland [antikvár]

Magány A hűtelen elment, nyugtalan magány !maradt utána. Az emberek sokat szórakoztak Gönczi Mara operaénekesnő harmadik válásán. A pletykában igazság mozaikkockák is voltak. Bokor Árpád tíz évvel fiatalabb Maránál, remek, vérbő férfi, sikeres tenorista, egy cseppel sinos több esze, mint amennyi ehhez elég. Elkapatott, negyvenéves gyermek, aranyos, beképzelt, szolgálatkész, mindenkinek felragyog a szeme, hogyha vele találkozik, hiszen oly kevés ezen a világon az igazi vidám kedély. Mostanában egy érdekes nővel járkált, egy fiatal építészmérnökkel -azelőtt pedig a saját húszéves mostohalányával, aki szintén nem mindennapi kis hisztérika. Ártatlan ügyek? Mara gőgös, előző férjeit is látszólag ok nélkül dobta ki. Az első Klimger Frigyes volt, a híres hegedűs, a második orvosprofesszor - most vajon milyen szirtek felé kormányozza ladikját? Jó lesz sietni, múlik az idő. Hiszen siet is, szép Bokor Árpádot három év után sebtében elküldte. Sebtében. Marának is ez volt az érzése. Árpád úgy viselkedett a házasságbontó ügyvéd előtt, mint egy ijedt kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre, kikapott, és most várja a megbocsátást. Roppant nem szerette ezt a sok kényelmetlenséget: se lakás, se koszt, se tiszta ing, senki nem törődik vele. A szülei szidják, hiszen nagyon jó kezekben tudták Maránál, és a diósgyőri vasasok még mindig megbotránkoznak a váláson. A családfő, Árpád okos, praktikus és melegszívű anyja, megpróbált mind a kettőjüknek lelkére beszélni. Marát kimondhatatlanul kedvesnek és bánatosnak találta. Felvitte mamácskát szép fehér autóján a Hármashatár-hegyre