Kalandok és figurák [antikvár]

Részlet a könyvből: Lehet, hogy azért történt minden, mert ősz volt. Nyáron vagy télen máskép történt volna, de ősszel az ember messzebbre gondol annál, amit lát. Az őszi fény bágyadtan hordja sok színét. Mintha másodkézből kapnók. Mintha egy világon átszűrődött volna már, mielőtt a mienket festi meg. Nagyon távolról jön minden és az ember jeleket és üzeneteket keres. Már az erdei úton mentemben éreztem ezt, mert a nyarunkra gondoltam és közben belém nyilalt, hogy mért gondolok múltra? Mért nem arra ami lesz? Mikor a java most jön? Azért mert körülöttem az októberi párában olyan könnyű és átlátszó volt minden: áteresztette a gondolatomat... Nyáron... Akkor izzó burok alatt éltünk, kábult mámorban, mint két összefonódott növény. Nem volt tegnap és nem volt holnap. Ha abbahagytuk a csókot és magunk elé csodáltunk, csak ilyet gondoltunk: "milyen nagyon kék az ég." "Milyen rézvörösen izzó az irtás." Vagy egy barna szemet gondoltam, vagy egy bőrsimaságot, vagy épen csak ennyit: "szerelem". De a nyár ijesztően hamar elmúlt. Jóformán meg se ismerhettük egymást és íme október lett.