Kallódás [antikvár]

Részlet: - Nézze, nagyon sajnálom, de nem tudom tovább fizetni a gázsiját. Látja, kimerülőfélben vagyunk. Az utóbbi hónapokban az üzlet alig jövedelmezett. A középkorú férfi nem nézett fel, az asztalon matatott valamit. Úgy tett, mintha az asztallapon található maszat lekötné minden figyelmét; gondosan kikerülte a zenész pillantásait. Csongor azt hitte, rosszul hallott az előbb. Eddig lazán a pultra könyökölt, most feszülten fölemelkedett, és gyanakvó arckifejezéssel kémlelte a másikat. -Hogy? A tulaj ugyanazon az egykedvű, nyugodt hangon válaszolt, mintha csak a szombati rugby eredményeiről tájékoztatná a másikat. - Sajnálom, de nem alkalmazhatom tovább. Az e havi gázsiját még természetesen kifizetem, de elsejétől keressen magának új helyet. A nyugodt hang még inkább felidegesítette a zenészt. Megpróbált higgadt maradni, de a hangja erősen remegett. - Valami baja van velem? Nem tetszik a műsorom?