Kálvária [antikvár]

Részlet a műből: ...nem akarunk emlékezni. Hátat fordítunk a multnak. Ki ez itt mögöttem? A milói Vénusz? Hát aztán? Ehetünk belőle? Újra kinő a hajunk tőle? Mit ér nekünk a kőváz? Na, de a művészet! A művészet? Brrr... Még mindig ez motoszkál a fejetekben? Nézzetek csak körül, előre, magatok elé. Lábatokon amerikai cipő - éljen az amerikai cipő! Van itt elég művészet, nesztek! Piros automobil, pneumatika, pár liter benzin és száz kilométer óránként - ezzel teret nyerünk! Vagy ott a tízméteres plakát, rajta elegáns fiú, ragyogó cilinderben - íme, a szabó is korunk egyik alkotóművésze. Élni akarok, élni, és ti impotenseknek való sziruppal traktáltok.... A keskeny terem végén, az állóhelyeken szorongó egyetemi és tanfolyamos fiatalság nevetett, tapsolt. Pjotr Petrovics Szápozskov megigazította vastag orrán a csiptetőt és elégedetten lépett le a dobogóról. A szónoki emelvény mellett, hosszú asztal körül ült a Filozófiai Esték vezetősége, két karos gyertyatartó világánál. Ott volt maga az elnök, Antonovszkij, a teológia tanára, jobbján a mai est főelőadója, Veljáminov, aztán Borszkij, a filozófus és Szákunyin, az ötletes író.