Kambüszész elveszett hadserege [antikvár]

PROLÓGUSA NYUGATI-SIVATAG, KR. E. 525A légy egész reggel gyötörte a Görögöt. Mintha nem lett volna elég a sivatag perzselő hősége, az erőltetett menet, az avas élelem, most még ez a gyötrelem is kínozta. Átkozódott és hatalmasat csapott az arcára. Az ütéstől szétfröcskölt az izzadsága, de a rovart elhibázta.-Rohadt legyek! - mondta, és kiköpött.-Ne törődj velük! - felelte a társa.-Nem tudok nem törődni. Megőrjítenek! Azt gondolná az ember, hogy az ellenségeink küldték őket. - A társa vállat vont.-Lehet, hogy ők voltak. Állítólag az ammóniaiak különös dolgokra képesek. Azt hallottam, át tudnak változni vadállattá. Sakállá, oroszlánná és ilyesmivé.-Azzá változnak, amivé csak akarnak - morogta a Görög. - Ha a kezembe kerülnek, gondom lesz rá, hogy megkeserüljék ezt az átkozott menetelést. Négy hete vagyunk úton! Négy hete!Leemelte a válláról és meghúzta a vizes kulacsot, majd elfintorodott a kulacs forró, olajos tartalmától. Mit meg nem adna egy kehely hideg, friss naxoszi hegyi forrásvízért - bármiért, aminek nem olyan az íze, mintha ötven himlős kurva fürdött volna benne!-Nem akarok többet zsoldos lenni - dünnyögte. - Ez az utolsó hadjáratom.