Kanaánban I-II. [antikvár]

Részlet a tartalomból: "-Átkozott legyen még a perc is, amelyikben eszembe jutna, hogy én is ide visszatérjek, öcsém! -Nem értem a nagy elkeseredését, bátyám. Igen megbánthatta valaki. Erre a bátyámnak szólított felemelte egyik kezét, amelyikben a botját tartotta és visszafenyegetett a hajnali szürkületben éppen kibontakozó falu felé. -Megbántott engem az élet. de csak itt, ebben a gyalázatos faluban, ahol még szegény is egymást rágja. Nem elég, hogy a kutyák marnak bennünket, a megmaradt kevés hust meg mi rágjuk le egymásról. Hanem én hiszem, hogy máshol másképp lesz!..."