Kanada [antikvár]

ELSŐ RESZ Először elmondom a rablást, amit a szüleink követtek el. Aztán a gyilkosságokat, amik később jöttek. A rablás a legfontosabb, mert ez állította arra a pályára az életemet és a nővérem életét, ami később kibontakozott. Igazából semmi nem lenne teljesen érthető, ha először nem ezt mondom el. A szüleink raboltak volna bankot utoljára a világon. Nem voltak furcsa emberek, nem voltak egyértelműen bűnözők. Senki se gondolta volna, hogy erre a sorsra fognak jutni. Egyszerűen átlagosak voltak - ámbár ez a meglátás persze érvénytelenné, semmissé vált abban a pillanatban, amikor tényleg kiraboltak egy bankot. Apám, Bev Parsons vidéki fiú volt, Marengo megyében született, Alabamában, 1923-ban, 1939-re végzett a középiskolában, és égett a vágytól, hogy a légi alakulathoz kerüljön - ez lett a későbbi légierő. Demopolisban jelentkezett, aztán Randolphban, San Antonio mellett képezték ki, és arra vágyott, hogy vadászpilóta lehessen, de nem volt rá alkalmas, így aztán bombázótisztnek tanult. B-25-össel repült, középkönnyű Mitchell-lel, amik a Fülöp-szigeteken teljesítettek szolgálatot, meg később Oszaka fölött, ahol pusztulást záporoztak a földre - nemcsak az ellenségét, azokét is, akik nem szolgáltak rá. Magas, megnyerő, I I 1 . 1' .