Kantate [antikvár]

Részlet: Regen Richard orgonaművész és komponista a passau-bécsi vonattal érkezett Budapestre és innen Pécs városa felé igyekezett. Regen magával hozta feleségét s a szőke, szenvedőarcu, halavány asszonyt két karjában vitte föl a vasúti kocsi lépcsőjén. Benn a fülkében fáradtságtól és gondosságtól remegő kézzel sarokba ültette, helyét apró párnákkal puhára bélelte és megsímogatta az asszony arcát. - Örülsz, hogy Magyarországba jöttünk? - kérdezte Regen. - Pécs bizonyára szelid, jókedvű és hallgatag vidéki városka, a püspök nagyon dicsérte... egészséges levegő, tiszta forrásvíz és szőlőskertek a domboldalon... jó lesz? - Jó. Az asszony sápadt arcán bizonytalan mosolygás suhant végig. Regen kedveskedve folytatta: - Boldog vagyok, hogy új környezetbe, más levegőre, üde falusi csendbe vihetlek téged. - Regensburg is jó kis hely, ugye? - sóhajtott az asszony, aki - úgy látszik - most is az öreg kőhídra, a stadtamhofi kertekre s a Sedan-utca sarkán levő kis házra gondolt, amelyben egyetlen leánykáját az első hangjegyekre tanítgatta...