Káosz [antikvár]

Részlet a könyvből:"Alex és én egy pokrócon fekszünk a Brooks 37. kertjében. A fák nagyobbnak és sötétebbnek látszanak a megszokottnál, a levelek szinte feketék, és annyira összetorlódnak, hogy teljesen eltakarják az eget.- Talán nem ez volt a legjobb nap a piknikhez - jegyzi meg Alex, én pedig ekkor jövök rá, hogy egy falatot sem ettünk az ételből, amit magunkkal hoztunk. A pokróc végében ott gubbaszt a kosár, benne a félig megrohadt gyümölcsök és parányi, fekete hangyák serege.- Miért? - kérdezem. Háton fekve heverészünk, és a lombok szövetét figyeljük, amely jóformán szilárd fallá sűrűsödött a fejünk fölött.- Mert havazik - feleli Alex nevetve. Megint be kell látnom, hogy igaza van: esik a hó; tömött, hamuszürke pelyhek gomolyognak körülöttünk. Rettentő hideg van. Felhőkben pöffen ki a lélegzetem. Odabújok Alexhez, nehogy megfagyjak.- Emeld fel a karod! - kérem, ám ő nem reagál semmit. Megpróbálom befészkelni magam a karja és a mellkasa közötti kis térbe, de a teste merev, szinte lepattanok róla. - Alex! - sürgetem. - Gyerünk már, fázom!"