Kapcsolatok [antikvár]

... Az üres telken a lila hold sejtelmes fényében egy ember lépkedett. Arcát kötés borította, csak a szemének maradt két szűk rés. Fekete nadrágban, fekete trikóban volt, sportcipőben, a legkülönfélébb szíjakkal át meg átcsatolva. Halk macskaléptekkel óvakodott. A nagy, kiégett ház felé tartott. A holdvilágnál a ház félig leomlott falai, ablakai hosszú, szeszélyes árnyékot vetettek. Árnyékot vetett az oszlopsor is, melyre most semmi nem támaszkodott. Az iszonyú tűzvészkor, melynek a ház pár éve martaléka lett, a lakók többségét nem tudták kimenteni, sokan elevenen bennégtek a lakásokban, vagy megfulladtak a rájuk omló falak között... A bekötözött arcú ember a lakása felé tartott, amelyben ott pusztult minden hozzátartozója, bement a házba, a korlát nélküli lépcsőn felment az első emeletre, odalépett a kiégett ablakhoz, és fölvette az elvágott zsinórú telefon kagylóját. Tárcsázni kezdte a saját számát...