Karácsony a vonaton [antikvár]

1. fejezet Tom Langdon újságíró volt, méghozzá a világutazó fajtából, mert a vérében volt a bolyongás. Ahol mások csak bizonytalanságot és félelmet láttak az életben, Tom kifejezetten elemében érezte magát. Élete legnagyobb részét külföldön töltötte, és háborúkról, zendülésekről, éhínségekről, járványokról meg szinte minden földi nyomorúságról tudósított. A célja viszonylag egyszerű volt: azzal akarta megváltoztatni a világot, hogy felhívta a figyelmet a szenvedésre. Ezenkívül imádta a kalandokat. Csakhogy miután egy csomó rettenetes dologról hírt adott, és az emberiség sorsa egyre romlott, csalódottan visszatért Amerikába. Azzal kúrálta magát, hogy rémesen együgyű témákról írt női magazinokba meg lakáskultúrával és kertészettel foglalkozó lapokba. A komposztkészítés mesterfogásai és a faburkolatú ösvények kivitelezése azonban nem bizonyult nagy kihívásnak. Közeledett a karácsony, és Tom Langdon legnagyobb gondja az volt, hogyan jusson el a nyugati partra, Los Angelesbe az ünnepekre. Elég jó oka volt útra kelni: Los Angelesben élt a barátnője, Lelia Gibson. A hölgy színésznőként kezdte, de a Zs kategóriás horrorfilmek után úgy döntött, inkább belevág a szinkronszínészetbe. Ahelyett, hogy rendszeresen lemészárolták volna a vásznon a mindennapi betevőért, egy csomó rettentően népszerű szombat délelőtti rajzfilmnek kölcsönözte a hangját. A gyermekműsoriparban mára köztudottá vált, hogy senki nem tudja nagyobb átéléssel és odaadással utánozni a hebehurgya erdei állatokat az aranytorkú Lelia