Karácsony [antikvár]

Karácsony! Milyen édes, kedves, jelentőségteljes szó! Azt állítom, hogy soha nem volt egyetlen nemzet szókincsében sem még egy szó, melynek ilyen mély és boldogító értelme lenne és nem is lesz soha. A hívő kereszténynek ez a szó jelenti hő vágyának hosszas reménykedés után való teljesülését, hogy megváltozott a világ, a hitetlennek pedig szintén általános ünnepség, a családi örömöknek, a felragyogó gyermekszemeknek évente visszatérő időszaka. Felvillan a karácsonyfa palotában és kunyhóban egyaránt: megkondulnak a harangok, hogy hirdessék a csendes éjszakában a Megváltó születését; száll az angyali üdvözlet oltárról-oltárra, szószékről-szószékre, szájról-szájra. "Nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek öröme lészen, mert született néktek ma a Megváltó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában!"