Bővebb ismertető
Nemcsak Milton az Elveszett Paradicsom költője. Dickens is az. Az ő „elveszett paradicsoma" azonban egyéni élmény, személyesen átélt valóság. Története tán hétköznapibb a Miltonénál, de lírája nyilván közvetlenebbül fájó, mélyebbről fakadó. Minden felnőtt ismeri ezt az elveszett édenkertet. S haláláig érzi és őrzi a felejthetetlen emléket, hogy egyszer benne járt. Úgy hívják: gyermekkor. Java írásaiban Dickens újra meg újra ehhez tér vissza. Ezt idézi föl legszívesebben, erről rajzolja leggyengédebb vonásokkal, legbensőségesebb árnyalatokkal hitelesített tájait és alakjait. Élete őszén, szeptemberi reggelek méla sugárzásában más költő is fölkeresi olykor gyermeksége színhelyét, - a szomorúfűzekkel szegett, gyepszőnyeges, kiszáradt tómedencét, vagy a hajnalkás-udvarú, átépített régi házat, - de Dickens valósággal ott lakik. Szinte egész költészete abból a tragikus alapérzésből sarjadt ki, hogy a paradicsom már mögöttünk van, elveszett. Gondoljunk Copperfield Dávidra, Twist Olivérre és annyi más emlékezetes gyermekalakjára. Dickensnek ők a legigazibb hősei.