Karácsonyi levelek [antikvár]

ESTIKERDES A KARÁCSONYI LEVELEKRŐL Sajátos műfajú könyvet tart a kezében a kedves olvasó. Olyan karácsonyi levelek gyűjteményét, amelyeket immár közel másfél évtizede kezdtem el ími a barátaimnak. A Karácsony a megbékélés ünnepe, e napokban elfelejtjük a méltánytalanságokat, a nehézségeket, a hétköznapi gj^ődéseket, megbékélünk egymással és a vüággal. Ezek a levelek arra szolgálnak, hogy békét teremtsenek a szívünkben, mert nem csak a mi világunkról szólnak, hanem küépnek abból, átemelnek minket a valóságból egy nem tul messze eső, de mégis más világba, ahol már nem mi vagyxink a mindennapok hősei. De valójában ki ezekben a közeli vagy távoli múltat idéző idősíkokban a főszereplő? Természetesen az író és mindig valaki más. István, akit ezer éve koronáztak királlyá, és akinek nemcsak a koronázási szertartásán, de gasztronómiai csemegeként, a koronázási ebédjén is részt vehetünk. Eleázár atya, aki ki tud lépni ebből a világból egy másik idősíkba, egy olyan vüágba, amely itt él mellettünk, csak éppen nélküle nem tudunk átlépni oda. Máskor a koldusok egyike marad vissza a koldusreggeli után, és ad vigaszt a reménytelenségben. A Gerecse hófedte csúcsáról csak egy lépés az a közbenső állomás, amely a földet összeköti a mennyel. Lehull a lepel egy több évtizede keresett kincs rejtélyéről. A kincs ugyanis egy olyan ötven éve bezáródott házban lapul, ahol még minden tárgy, emberek egykori létezésére utaló nyom 1956-ot őrzi. S talán itt kerülnek először az irodalomban feldolgozásra a 2006. októberi események. A Csobánc hegy platója váratianul történelmi helyszínné válik, egy filmforgatás emberi drámává. Önmagával szembesül egy örökké sikeres ember, és egy kellemes bajai halászlé estje kap hirtelen váratlan végkifejletet. Ezeket a realitásból az irrealitásba észrevétieniü áthajló novellákat egyetlen közös szerzői meggyőződés, ületve abból fakadó szándék vezérli: a transzcendensbe vetett hit és a szellem emelkedettsége, illetve az életre hívásukra való törekvés, amely képes minden helyzetben választ adni a meg-foghataüanra. A már megismert vagy sokaknak még az ismeretien Isten