Karateütés [antikvár]

Hallja a többieket odalent, Janus is ott van még. Épp az imént búcsúztak el az emeleti szobában, most anyától köszön el az ajtóban. Aztán újra csönd, azt leszámítva, hogy a bátyja megengedi a vizet a zuhanyzóban. Miközben egy kispárnával a térde között fekszik az oldalán, a húsgombóc szaga bejárja az ő szobáját is. Az orra alatt nedves a bőr Janus nyálától, és még érzi a bőrén a fiú ujjainak érintését. Csak kedves akart lenni hozzá, ennyi az egész. Bekapcsolja a tévét. Megnézi az utolsó helyi híradót, aztán belenéz a Keresem a családom című műsorba. Az est főszereplője egy fiú, aki nem találja az apját. Harmincéves, kissé kövérkés, és mindvégig a könnyeivel küzd, miközben arról beszél, hogy nem haragszik az apjára. Egyszerűen csak nem érti, miért nem válaszol neki. A riporter kérdésére, hogy szomorú-e emiatt, a fiú csak bólint.