Karcinóma - Egy tüdőrákbeteg regénye [antikvár]

Az evolúció titokzatos és nem becsült ajándéka,hogy értelmes lényként gyanútlanul élünk. Más lehetőség híján közönyösen pusztítjuk magunkat napi robottal, s kedvünkre szenvedélyeinkkel:szerelemmel, droggal, alkohollal,nikotinnal, s persze a szüntelen alkalmazkodásterhével és parancsával. Magunkat kijátszva egészségünket természetesnek, kikezdhetetlennek és öröknek érezzük, amíg egy nagyobb baj, különösen pedig valami szörnyű kór szét nem tapossa azt.És akkor úgy érezzük: "kizökkent az idő"; s kárhoztatjuk a sorsot: miért éppen nekünk kell szembenéznünk a megpróbáltatással, a lelkünket elborítóbajjal, a nem érdemelt, igazságtalan csapással? Magyar orvosok évente hetvenezer szorongó pácienssel közlik az egész addigi életmódjukat ésfelfogásukat megkérdőjelező diagnózist: karcinómája,azaz rákja van. Nem lehet ezzel rémület nélkül szembenézni, és még kevésbé érzelmileg befogadni. Az orvos törvényi előírásnak tesz eleget a tényszerűközléssel, mégis talán maga is gyomorgörcsöt érez, amikor sokadszor a szeme láttára lelkileg összeomlik egy ember.