Karácsonyi merénylet [antikvár]

Lapjai enyhén hullámosak, kiadói borítója enyhén kopottas.
"Ezt a könyvet álnéven szerettem volna megjelentetni. Ez volt a maximális program. A minimális pedig az, hogy kiadják. Ehhez tehát egy bemutatkozó önéletrajz, amit egy elsőkönyvestől várnak, túlzásnak tűnik. Minthogy azonban ez az az oldal, amelyet a legtöbben elolvasnak, itt szólnék az írás során szerzett tapasztalataimról. I. Nagybátyám szerint lektűrt írtam. Valóban azt is akartam írni, a siker azonban elkeserített. Tanulság: a siker nem boldogít. II. Az igazi szerelem egymás kerülésében teljesül be. A jelen titkosügynök-történetet egy ilyenfajta beteljesülés során írtam. Sajnos. Ezért nincs szó benne a szerelemről. Aki a szerelemről ír, vajon titkosügynök-e? Az irodalmat szeretem. De úgy látszik, annyira mégsem, hogy megkímélnénk egymást, egymástól. Tanulság (1): viszonyom az irodalomhoz nem felel meg az igaz szerelem követelményeinek. És viszont. Tanulság (2): az irodalom nem szerelmi kérdés" Sajó András 1800 karácsonyán pokolgépes merényletet követnek el az Operába hajtó első konzul, Napóleon ellen. A részeg kocsis gyorsaságán múlt volna, hogy a pokolgép robbanása nem repítette vissza a köztársasági Franciaországot a királyságba? Vagy éppen mert Napóleon életben maradt, jön vissza az ancien régime? Az izgalmas apokrif bűnügyi történet a merénylet felgöngyölítésével, mögötte húzódó érdekellentétek bemutatásával egy hallatlanul izgalmas, sokszínű kor képét tárja fel. Jakobinusok és royalisták, rendőrségek és ellenrendőrségek, forradalmárok és lecsúszott ügynökök és mindenekelőtt Fouché figurája rajzolódik i az áldokumentumok közzétételével.