Karenina Anna I-IV. [antikvár]

Minden boldog család hasonlít egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módja szerint boldogtalan. Nagy zűrzavar volt Oblonszkijék házában. Az asszony megtudta, hogy az urának viszonya volt a házukban lakott francia nevelőnővel és kijelentett az urának, hogy nem élhet vele többé egy fedél alatt. Ez az állapot harmadnapja tartott már és kinosan érintette mind magukat a házastársakat, mind pedig a családtagokat és az egész háznépet. Az összes családtagok és az egész háznépe érezte, hogy nincs többé semmi értelme az együttélésnek és hogy a bármelyik postaállomáson véletlenül találkozott emberek között szorosabb a kapocs, mint közöttük: az Oblonszkijék családtagjai és házanépe között. Az asszony nem jött ki a szobájából, a férfi harmadnapja nem volt már otthon. A gyerekek fejvesztetten szaladgáltak az egész házban. Az angol nevelőnő összeveszett a gazdasszonnyal és levelet irt a barátnőjének, amelyben kérte, hogy uj helyet keressen neki. A szakács már tegnap elment a háztól az ebéd ideje alatt, a mindenes szakácsné és a kocsis benyujtották számlájukat. Harmadnapra a jelenet után Sztjepán Arkadijevics Oblonszkij - Sztjiva, ahogy a társaságban nevezték - a rendes órában, vagyis regegl nyolc órakor felébredt, de nem a felesége hálószobájában, hanem a saját dolgozószobájában, a szattyánbőr divánon. Telt, ápolt testét megforditotta a divánon, mintha még soká akarna aludni, a másik oldalon erősen átkarolta a párnát és hozzászoritotta arcát, de hirtelen felugrott, felült a divánra és kinyitotta szemét.