Kárhozottak [antikvár]

Részlet: I. Tudorok egymás között. Nem volnánk igazságosak Ercote Sassonia doktorral szemben, ha azt állítanánk róla, hogy gyáva ember volt, vagy pedig, ha olyan színben igyekeznénk feltüntetni, mintha túlozta volna az óvatosságot. Nem, Sassonia doktor nem volt gyáva és azt sem lehetett ráfogni, hogy a mértéken felüli elővigyázatosság hibájába esett volna. Az a tény, hogy most minduntalan kikémlelt a falusi vendégfogadó udvari szobájának apró és piszkos ablakán, megnézni, vájjon ott vannak-e kíséretének fegyveres emberei, csupán a körülmények józan mérlegelésének volt észszerű következménye. Mert bár Orte, az elszórt házakból álló kicsi falu még elég közel volt Rómához, mégis le-lerándultak ide is a közeli hegyek banditái, akik olyannyira megkeserítették Gergely pápa öreg napjait. Sassonia doktor épen e banditák miatt otthon hagyta nagy smaragdköves gyűrűjét, aranycsatos övét és földigérő bársonyköpenye helyett dísztelen gyapjúgallért kanyarított a vállára. Olyat, amilyent az abruzzói hegyilakók szőnek már ősidők óta és száz-számra hoznak öszvérháton a római vásárra. Kitömött, bő spanyol nadrágját is segoviai posztóból készült, térden alúl érő, buggyos nadrággal cserélte M, amilyet a német zsoldosok viseltek, mikor elözönlötték az Örök Várost; mindenesetre azzal a különbséggel, hogy Sassonia nadrágja egyszerű és sima volt s nem tarkította a csíkokká hasított kelmén bőven kitüremkedő színes selyembélés.