Karók közt [antikvár]

"Ércnél maradandóbb..." - mondta önérzettel hajdan a költő. És nem kis bátorsággal is: a személyes - művészi, szellemi teljesítmény megjelenésének hajnalán, a harci erények csillagzatának ragyogása idején. Bizonyossága állításának helytálló volta felől a nagy Horatiusnak sem lehetett. Nem is ez kijelentésének fontosabbik eleme, hanem a meggyőződés: a közérdekű emberi alkotás, gondolati mű időtlen-időtálló értéke, maradandósága felől. Ismerünk kétkedőbb, önkínzóbb végkövetkeztetést is: "ami betűt ágam írt a porba, a tavasz árvize elsodorja." (Babits) Annál tiszteletre méltóbb a lélek ereje és elszántsága, a kitartás, amellyel ki-ki, akár ércnél maradandóbbnak se gondolt életművét építgeti.