Bővebb ismertető
Jászai Mari naplószerű feljegyzésekben örökítette meg emlékiratainak egy részét, melyet kéziratban hagyott reánk, s melynek végső formába öntését, kertészkedő simítását Lehel Istvánra bízta.
Maga - úgy látszik - nem merte kiadását vállalni. Egyéb meggondolások mellett, - talán, mert nem bízott eléggé művészi ízlésében, s talán - igen helyesen, - objektivitásában sem. Éppen ezért bizonyos tartozkodó kíváncsisággal mérlegelte, milyen lehet az a kép, amely mégis fennmarad róla. «Az embernek oly nehéz magát megírni», - mondja. Régi igazság. Valóban nem egyszerű a sisakrostély fel- és visszatologatása. Nagy írásművészelődei tévesztették már el a mértéket.