Kastély a tóparton [antikvár]

Részlet Már a müncheni repülőtéren váltottak egy futó pillantást. A lány beállt a budapesti Lufthansa gép becsekkoló pultjához a sorba. A gurulós bőröndjét húzta maga után. Talán négyen-öten várakoztak előtte, amikor az a férfi beállt volna mögé. Egy szemfüles anyuka azonban a csemetéjével gyorsan közéjük furakodott. A férfit vagy ez bosszantotta fel, vagy a várakozástól rettent meg, mindenesetre lemondott a sorban állásról. Könnyű léptekkel haladt el a lány mellett, egyetlen pillantást vetett csak rá. Lena Ferenczy elkapta a tekintetét. Félresimított az arcából egy szőke fürtöt, úgy követte a férfi útját. Átkozottul elegánsnak látta. Tetszett neki a megjelenése, jók a cuccai, gondolta, ám végül mégiscsak a finom olasz cipőn akadt meg a szeme, ami hangtalanná tette a férfi lépteit. Aztán már nem látta többé. Lena Ferenczy jegye a folyosó felőli oldalra szólt, de minthogy a délutáni járat csak félig telt meg utasokkal, az ablak melletti ülést is kisajátította. Úgy képzelte, láthatja majd az ablakon át az ismeretlen tájat. A repülőgép gyorsan érte el a tízezres magasságot, a lánynak mégis csalódnia kellett. Alig látott valamit az ablakból.