Katóka [antikvár]

Részlet: A MAGHÁZ Miközben Katóka a szekrény aljában a drapp cipőjét kereste, a két tökéletesen azonos párból a kevésbé kopottat, Cso-cso-szán belépőjét énekelte a Pillangókisasszony első felvonásából, „Spira sul mare e sulla terra", a ruhák nafta-linosan fojtó levegője cseppet sem zavarta, hangja nem fúlt el, és a csodás magasak változatlanul csillogtak. Ennek egyszerű magyarázata volt, az opera lemezről szólt, és Katóka csupán tátogott rá, de olyan tökéletesen, hogy ha valaki beleskelődik a kis garzonba, nem jön rá a trükkre. Katóka az a fajta nőszemély volt, aki bárhová toppant be, percek múlva a jelenlévők két táborra szakadtak, rajongókra és gyűlölködőkre. Ö maga is erre a két térfélre osztotta a világot, a mindenáron imádnivalókra és kritikájának tárgyaira. A probléma csak az volt, hogy az első csoportban egyetlen személy tartózkodott egész élete során, és hogy bonyolultabb legyen az eset, őt is minduntalan a másik térfélre száműzte. A garzon magángyűjteménye is erről árulkodott. A falakat a padlótól a mennyezetig fényképek, újságkivágások, levelezőlapok, száritott rózsacsokrok, szőrét hullató kékrókagallér, koktélból mentett ernyőcskék, kulcsok borították. Csupa tárgyi bizonyíték. A legtöbb képen Katóka