Katonakönyv [antikvár]

Részlet a könyvből: 1972-ben behívtak sorozásra. A környék összes süldő ifjonca megjelent a kultúrház előcsarnokában. Egyesével tetőtől-talpig megvizsgáltak mindenkit. Még az aranyerét is ellenőrizték mindenkinek. Ezért reggel nyolctól, délután négyig anyaszült meztelenül kellett ácsorognunk a Művelődési Ház üvegfalán belül. Középkori, török módszer: a ruhája nélkül senki nem akar elszökni. Mi sem mentünk be még a könyvtárba sem, pedig ott mindenki az ismerősünk volt. Később, angyalbőrben az ilyen abnormális esetekben mindig azt mondogattuk, hogy: "Nem ésszerű, de így katonás." Ettől mindig meg is nyugodtunk, tudván, hogy a legabszurdabb helyzetek sem tartanak örökké, még ha sokszor úgy is tűnik. Rögtön a legelején sikerült elbaltázza a néphadsereg a nem létező renoméját, ezzel a vetkőztetős allűrjével. Szimulálni meg sem próbáltunk, mert a sorozó orvosok nem a hiszékenységükről híresek. Az anekdota szerint egyszer egy fickó el akarta hitetni velük, hogy ágyba vizelő, de az ilyenkor szokásos szabvány választ kapta: - Nagyon megértem önt fiatalember. Én is az vagyok. Ön alkalmas.