Katrina [antikvár]

Részlet a könyvből:Katrina észak-österbotteni parasztlány volt. Három nővér közül ő volt a legidősebb. Szebb is, vígabb is, rátartibb is volt két hugánál. Ifjú, sudár teste erős volt, mint a nyírfa és a munka szinte égett a keze alatt. Mindegy volt neki, fát kell-e hasogatni az erdőn, ekeszarvát fogni, vagy boronálni a szántón, vagy szőni-fonni odahaza. Festenivaló szép volt a lány, amikor téli délutánon, a hóborította síkság peremén lebukó nap tűnő fényében hazafelé tartott hasábfával megtetézett szánján. Egyenes derékkal ült a rakomány tetején és mosolygó-kék, otthonkötött, egyujjas gyapjúkesztyűbe dugott keze biztosan fogta a gyeplőszárakat. Derék-szép csizmába bújtatott két lába táncosan verte ki annak a vidám dalnak az ütemét, amelyet énekelt. Vastag, otthonszőtt szoknyája meg ujjasa jól megvédte a maró hidegtől és két kerek orcája melegen, kicsattanóan piroslott elő fejkendője alól, mint az érett berkenye. Kék szemében ragyogott az élet. Nem is akadt egyetlen házasulósorba cseperedett legény a faluban, aki ne próbált volna nála szerencsét. Hej! micsoda asszony, micsoda élettárs, micsoda anya lenne belőle! Katrina azonban fiatal volt és vidám, s a szerelem még nem ejtette rabul a szívét. De egy tavaszi estén fiatal tengerésszel akadt össze. A fiú a partról látogatott el a faluba néhány pajtásával. Az idegen hajósnép esténként el-elmulatozott a falubéli fiatalsággal. És Katrina ekkor találkozott a végzetével...