Kátsa [antikvár]

Részlet a könyvből:Kátsa élete, ahogyan ű a maga szályával elhazudozta, hej jel közzel pedig közibe irtam hogy a szavába mögigazitottam, mer a tzigány még a zimádkozdsba se mond mindig igazat. Hát hogy én is a siletésemen kezsgyem a zsén anyám Sárkezsi jány vót azs bizsonyos de mán a zsapai ódalrul én ojan úri méltóságbúi magzsottam, hogy magam is tsak húsvétkor pinkeskor merek rágondolni. Mer a zsén apám akár hisik kentek akár nem maga Júzsep fihertseg ű sentsége vót. Isten eressen deget a gyisznómra ha nem igazs. -Mögöszöd te akkor is. -Hát farsang előtt repeggyen meg a hegedűm, a görts húzza össze a zsujjamat mikor a zsuraság konyháján kapok ebédet. -Lyólyó hát elhiszöm, iszen látzik is a pofádon hogy úri eredet vagy.