Kavics Vera kis élete [antikvár]

Részlet a könyvből:...Már harmadszor ment el az ajtó előtt, újból és újból szívdobogást kapva, amint elolvasta a felírást: Személyzeti osztály.Egyszer már a kilincsen is volt a keze, de bentről telefoncsengés éles hangja rikoltott ki. Erre visszaugrott, s mint aki fél, hogy valami illetlenen kapják rajta, igyekezett semmitmondó arccal sétálni tovább a folyosón.Ajtók nyíltak, csukódtak, kékruhás nővérek jöttek-mentek, senki sem szólt hozzá, senki sem törődött vele.Alkudozott magával: még egyszer az ablakig és vissza, és akkor bemegyek! Aztán a még egyszerből még tízszer lett.Fáradt volt: a lába remegett, gyomrában csikorgott az éhség - mikor reggelizett? és mit? Langyos, halványsárga folyadékot, amit makacsul teának neveznek, hozzá két harapásnyi száraz kenyeret - ó, milyen száraz volt, valóban! Alig tudta lenyelni, még a villamoson is érezte a szikkadt morzsákat a szája szélén...És most már dél van. Valahonnan harangszó hallatszik.Bent újból telefon.