Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A köznapi szóhasználat kajütnek nevezi azt a házsort, amely a város nyugati részében fekszik s a fjord felé húzódik. A házak kétemeletesek és fehérre meszeltek; tükörfényes, tiszta ablakaik mögött fehér függönyöket, mirtuszokat, Krisztus vércseppjeit, meg egyéb finom virágokat lát az ember. Több kaput hatalmas kőlapok borítanak és egyik-másik udvarnak van egy ici-pici kertje, amely alig nagyobb holmi ebédlőasztalnál; ám mégis csak kert az, mert úgyszólván minden van benne: őszi rózsa, sárga viola, timián, sárgarépa.
E házak közül az egyik legnagyobb és legszemrevalóbb Enok Vaage hajósé volt.
A hetvenes évek végén egyik finom novemberi napon Vaage asszony virágokat öntözött a két tágas szobában, amelyek a fjordra néztek...