Kegyetlen ifjúság [antikvár]

Részlet: - Az a sárga ház... Látod? Az ott az intézet, - mondta Kádárné és bizonytalan mozdulatot tett a levegőbe, mintha mutatni akarna valamit és ugyanakkor elrejteni. - Árvaház, - felelte Zsuzsi és kihúzta nyirkos kis kezét az anyja tenyeréből. Felnézett a homlokzatra, figyelmesen és szótagolva olvasta: Ilona Árvaház. - Intézet. - Kádárné hangja rábeszélő volt. - Mégis csak árvaház, - mondta Zsuzsi leleplezőn s kicsit énekelve hajtogatta: árvaház, árvaház. Erre csend lett. Szerette volna, ha az anyja ellenkezik, de az nem szólt semmit, nem haragudott, szomorú sem volt és Zsuzsi, aki felkészült rá, hogy sírni fog, mert már a gyógyszertár előtt olyan puhapiros volt a szemealja, az autóbuszmegállónál pedig két ujjával gyűrögett az ajkát és nagyokat nyelt - most meglepetve látta, hogy mégsem sír.