Kelepce [antikvár]

Hilde Rosemayer a harmincas évek elején egy tikkasztóan forró júliusi délután érkezett meg Budapestre. A Keleti-pályaudvaron leszállás közben elvesztette esernyőjét s e feletti elkeseredésében elhatározta, hogy másnap továbbutazik s nem marad négy napig Budapesten, mint eredetileg tervezte. Gyors elhatározásához az is hozzájárult, hogy nagyon babonás volt. Az esernyő elvesztését rossz előjelnek tartotta s úgy érezte, jobb lesz, ha minél előbb továbbutazik Várnába, ahol barátnői már várják. Egy belvárosi panzióba szállt meg, amelynek a címét még Berlinben Erna nagynénjétől kapta. Tante Erna volt a családjuk tanácsadója mindenféle utazási kérdésben, bejárta az egész világot, nagyobb városok utazási irodáiban ismerték mái, mindenütt voltak ismerősei, mindenütt tudta, mi van olyan látnivaló, ami nincs benn a Baedeckerben, hol kell megszállni, milyen kedvezményeket lehet egyes államokban megszerezni s hol lehet legjobban enni. Hilde elutazása előtt részletes utasításokat kapott; meg kellett ígérnie, hogy őrizkedni fog a futó ismeretségektől, nem eszik paprikás ételeket, nem jár majd esténként egyedül az utcán, mindig lesz nála személyazonossági igazolvány, lehetőleg mindenkinek ad borravalót és barátságos lesz a házmesterekhez.