Bővebb ismertető
Részlet:
Kelet fia
A mozdony még áll, de minden porcikája remeg, mint a stafétafutóé, aki nekitorpanva várja a vállütést.
Lágy rezzenés, váltók csattognak, nyurga szemafór sóvár szemet mereszt, ragyogó sinek végtelen V betükben huznak Kelet felé, az első őrház kicsi és sárga, a fák megborzonganak a komisz fekete füstben, a Pullmann-kocsi siklik...
Albion messze-vékony földcsikja már régen lecsúszott a szemhatárról.
Frissen, szinte mámoros örömmel lélegzik az új rokolyába kicsípett természet. A fák virágosan ácsorognak a töltés mellett, mintha vasárnapozó falusi fehérnép fogódznék bámész sorfalba.