Kelet fia [antikvár]

Részlet: Kelet fia A mozdony még áll, de minden porcikája remeg, mint a stafétafutóé, aki nekitorpanva várja a vállütést. Lágy rezzenés, váltók csattognak, nyurga szemafór sóvár szemet mereszt, ragyogó sinek végtelen V betükben huznak Kelet felé, az első őrház kicsi és sárga, a fák megborzonganak a komisz fekete füstben, a Pullmann-kocsi siklik... Albion messze-vékony földcsikja már régen lecsúszott a szemhatárról. Frissen, szinte mámoros örömmel lélegzik az új rokolyába kicsípett természet. A fák virágosan ácsorognak a töltés mellett, mintha vasárnapozó falusi fehérnép fogódznék bámész sorfalba.