Kémelhárítás [antikvár]

ELSŐ RÉSZ 1 Ha felkapaszkodunk a Karabair kopár, páí-* lánnyal és szederbokrokkal benőtt csúcsára és> délre fordulunk, néhány erdős, meredek hegy-* láncot pillantunk meg, melyek fokozatosan tá4 volodnak, egyre alacsonyabbá válnak, míg vé^ gül belevesznek a tágas és verőfényes síkság végtelenébe. S ha pillantásunk kissé távolabb száll, egy erdei irtás tűnik a szemünkbe, amelye nyugat—keleti irányban átszeli a szemközti lej-* tők sűrű erdőségét. Ott van a határ: az irtás túlsó oldalán elterülő föld már egy másik ország területe, habár a hegység ugyanaz, s fölötte^ az ég egyformán kék, a napfényes rónaság pedig — amely oly csábítóan terül el szemünk* előtt —, úgy tetszik, alig kőhajításnyira van. tőlünk. m