Kemény évek [antikvár]

Részlet a könyvből:"Rózsaszínű az egész világ, rózsaszín az udvar, a kert, a sok virág és a kis fodros ruha a két kislányon. Verőfényes tavasz van, illatos a levegő, kacag a napsugár és kacagunk mi is. Rózsaszín léggömb van mindkettőnk kezében és nézzük elragadtatva, amint ide-oda röpködnek a lágy szélben. De jaj, a kis húgom kezéből valahogy kicsúszott a vékony zsinór és máris száll sebesen, egyre magasabbra a gyönyörű luftballon. A kis száj legörbül, az előbbi boldog kacagást keserves sírás váltja fel. Nézzük önfeledten, mint repül egyre messzebb, egyre távolabb, már milyen kicsi, már alig látszik!Egyszer csak egy újabb léggömb iparkodik a másik után. Álmélkodva nézzük, hát ez hogy került oda? Száll, száll a színes gömböcske, sietve a másik után és most már mind a ketten sírunk. Apu ott volt a közelben és észrevétlenül elvágta a kezemben szorongatott zsinórt. Aztán vigasztal: hát elment ez is a testvérkéje után, nem maradhatott itt egyedül. Ha egyikőtöknek nincs, nem lehet a másiknak sem!Nevetve ölel bennünket magához és együtt nézzük könnyfátyolon keresztül az egyre jobban távolodó, majd teljesen eltűnő rózsaszínű boldogságot."