Kémháboru a dzsungelben [antikvár]

Részlet a könyvből: Letört remények Izgalommal és mohó vágyakozással eltelve, türelmetlenül dőlt neki Donald Carter a Walinda sétafedélzetét szegélyező korlátnak, amint a kis hajó lassú, óvatos mozgással közeledett a kikötőhelyhez. Örömmel és hálásan gondolt vissza a Csendes óceánon át megtett hosszú hajóutra és szívében köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzásegítette ehhez az úthoz, amelynek most szerencsésen a végére ért, de már jelentkezett az új izgalom, hogy életében először léphet a titokzatos Újguinea földjére. Szemei kutatva siklottak végig a raktárházak előtti keskeny térségen, ahol a hajóra várakozók gyülekeztek. Kellemetlen, szorongó érzés dobogtatta a szívét, amint újra, meg újra végigjáratta a szemét a várakozók során: nem volt közöttük az az arc, amely egész útján át idáig vezérelte. Pedig itt van a zsebében a kábeltávirat, amely kurta szavakkal jelenti, hogy apja, James Carter itt fog várni rá, Port Moresby kikötőjében.