Kendőmesék [antikvár]

Gondolatok a Kendőmesékhez: Egy távoli, fagyos világban, eszkimó asszonyok mindennapjai érlelték a következő mondatokat: „A férfi képes arra, hogy hamis örömökben lelje kedvét, hogy pénz, hírnév, siker töltsék ki az életét. A férfi talán le is élné ekként az életét, s csak a halál pillanatában döbbenne rá, hogy valaminek, talán a legfontosabbnak híján volt egész élete során. A férfi képes erre, az asszonyok nem. A férfiakat az asszonyok kötik a világ teljességéhez Az asszonyok szeretnek és gondoskodnak, és ez a szeretet és gondoskodás megóvja a férfiakat attól, hogy hamis életet éljenek. Minden asszonynak tudnia kell, hogy az ő szeretete és gondoskodása nélkül elvadulna a Föld." Azok a régseholsincs falusi, asszonyok, akik ennek a kötetnek a hősei, ugyanilyen őrzők, megtartók, férfimentők, családmentők. Ahogy Arany Piroska Kendőmeséit olvasom, eszembe jut egy gyerekkoromban hallott, a kislány számára, aki voltam, akkor érthetetlen mondat: „A kötény sok mindent eltakar " Ma már, tudom milyen ez a kötény Hát ennek a köténynek a titkába enged bepillantást Arany Piroska. S látunk asszonyi praktikát, hűséget és fájdalmat, játékot és alkalmazkodást, bátorságot és megadást, halk könyörgést és könnyes háborgást. Látjuk az életet. Asszonyok életét. Az elvarázsolt és elátkozott pillanatokat, melyek az asszonyok mellé szegődnek, hogy sikerüljön, amire születtek: gondoskodással megóvni a Földet. Megóvni az övéiket. Schaffer Erzsébet