Bővebb ismertető
Részlet a kötetből:
Ősz.
A vasúti töltés szélén gyalogút van kijárva. Azon bandukol egy ember. A kisváros felől jön, városi ruha van rajta: a lábfejnél kemény ráncokba zsugorodott pantalló, kigombolt felöltője összegyürten esik alá vállból; kalapja kezében, a másikban pálca. Ritkás ősz haj, borotvált arc, fehér bajusz, tőben a dohányfüsttől megsárgulva. Lassan jár, meg-megáll, széjjelnéz. A töJtés oldalát füzbokrok lepik; az ágak acélosan csillognak az őszi napsugárban. Levél csak a vesszők hegyén van már, az is sárga, csak az erek mentén látszanak apró zöld meg rozsdavörös pontok, mintha ragyás volna. A kopár vesszőkön fehér őszi szálak lobognak; valami búcsúzó tündér integet velők.
A magas töltés lábánál széles árok húzódik, tele vizzel. A viz alatt lehajlott sásos füvek; tükrén apró fodrokat borzolgat. a szellő. Az árkon tul frissen szántott keskeny szalag földek; a barázdák végén itt-ott viz csillog, ahol levölgyelnek a vadvizes legelőhöz. A legelő tócsáiból kiütögeti fejét a sárguló fű.