Képek arc nélkül [antikvár]

ELSŐ RESZ 1 Nem tudta levenni szemét a három délceg tisztről, a csizmájukról, amely úgy villogott, mint ezernyi napsugártól beragyogott sötét tükör, az aranyszegélyű ellenzős tányérsapka alól mosolygó, jókedvű fiatalemberekről, a szürke gallérjuk fekete bársony-csíkján fénylő nyilakról, kettős nyilakról, melyek két szögletes S betűt formáztak, az aranygombos zubbonyukról, a jobb mellkasukon egyenes sorokban színesen tarkálló, függőleges csíkozású, kisujjánál nem nagyobb apró zászlófélékről, meg a széles szíjukról a kis kereszttel, melynek négy hegye derékszögben tört meg, és persze a térd alatt összeszűkülő nadrágjukról, amely biztosan könnyen csúszott bele a csizmába. Már hogyne fogta volna el a felejthetetlen látványtól elkápráztatott Jurijt az izgalom. Olyan közel volt hozzá a három tiszt, hogy akár meg is érinthette volna valamelyiküket. Nem kellett hozzá több, mint két Tarzan-féle ugrás. De hogyan ugorjon, amikor apja hirtelen durván megmarkolta jobb kezét, és beletemette nagy tenyerébe. Az átlagosnál nagyobb tenyerébe. Mintha nem érezné, hogy fia éppen fel akarja lendíteni jobb karját, hogy