Bővebb ismertető
Zark mellkasába éles fájdalom hasított, amint talán utoljára kapott levegőt. Az űrhajóban már alig maradt oxigén. Kezdett kifutni az időből. Élete elképesztő gyorsasággal pergett le a szeme előtt. Örült, hogy egyedül van az emlékeivel, így senki más nem lehet tanúja, amint újra átéli rövid pályafutása örömeit és kudarcait.
Képzelete újra és újra Leilah alakját vetítette elé. Látta maga előtt egyetlen szerelme tiszta, kék szemét, aranyló fürtjeit. A pilótafülke vészjelző szirénájának vijjogásában az asszony kacagását hallotta, először szelíden, édesen - aztán gúnyosan.
- A naprendszerre, milyen boldogok voltunk együtt! - lehelte fuldokolva, miközben utolsó erejét összeszedve vonszolta magát a vezérlőpult felé. - Szeretők, társak és barátok.
A tüdejét átjáró fájdalom egyre élesebbé vált. Mintha Argenham mélyében áttüzesedett, mérgezett tőrök hasítottak volna a mellkasába. Nem pazarolhatja kevéske