Kérem, boncoljanak fel! [antikvár]

A kötetben gyógyításról, kudarcokról, különleges emberi találkozásokról írok. Mind-mind fura életem emlékei. Sok év után már tudom, kevés betegséget lehet megelőzni, kevésen segíteni és még kevesebbet teljesen gyógyítani. De minden kiszolgáltatott, fájdalomtól, haláltól félő embernek lehet jó szót adni, odafigyelést, gy-egy mosolyt vagy simogatást. A mi pályánk azért csodálatos, mert mindennap fontos lehetek valakinek. És ezért nem kell hirdetést feladni, klubba járni; a kórterem ajtaja mögött valaki mindig vár... Ezekről a találkozásokról, az élet furcsa fordulatairól is olvashatunk a kötetben. Alkalom arra, hogy elgondolkozzunk: minden mulandóság és fájdalom ellenére rengeteg apró szépséget rejt az élet, csak legyen szemünk észrevenni. Szóval, kedves olvasó, bízom abban, hogy a kötet végére érve nem fogja úgy érezni, hogy tücsköt-bogarat összehordtam. Tücsök ciripelése hallik ugyan a sorok közül, de bogaras - remélem - nem talál az olvasó. És bízom abban is, hogy a vidám vagy könyves-mosolyos gondolatforgácsok talán nem merülnek el teljesen a felejtés homályában.