Kereszt [antikvár]

Részlet a műből: "Erlend Nikulaussön meg Kristin Lavrandsdatter már második éve Jörundgaardon lakott, amikor az asszony fölkívánkozott a saeterre. Tél óta folyton készülődött. A skjennei nők régóta fönt nyaraltak a hegyek közt, mert a ház egyik lánya odament férjhez; anyja évente nála pihent meg. A skjenneiek általában saját szokásaikhoz igazodtak - s a falusiak beletörődtek, mint valami természetes dologba -. Hanem a mágnásasszonyok sose bujtak el a saeteren. Kristin tudta, hogy sok szóbeszéd kiséri föl. "Isten neki, hadd locsogjanak. Amugy is mindig a mi ügyeinken rágódnak". Amikor Audun Torbergsön levett loptsgaardi Ingebjörg Nikulausdatter, csak egy szál fegyverrel meg egy rend ruhával kérkedhetett. A hamari püspök lovásza volt? Az északi templom fölszentelése alatt Ingebjörg pórul járt. Nikulaus Sigurdsön eleinte keményen fölfortyant, égre-földre esküdözött, hogy egy csődöröshöz nem adja lányát. Csakhogy Ingebjörg ikereket szült erre Nikulaus alighanem megijedt eltartásuk gondjától, nevettek a környéken. S vőül fogadta Audunt."