Kereszt és varázsdob [antikvár]

Részlet: "Elmúlt Karácsony, múlóban volt az újév kezdete, január is. A negyven nap óta láthatatlanul bolyongó Nap ismét fölbukkant s most már néhány hete bearanyozta Enontekiö paplakának kicsiny ablakait. Piros sugara fölébresztette hosszú, mogorva szendergéséből a havas természetet. Mintha a girbe-gurba gyalogfelhők, ismét ágaikban érezve a Nap dédelgetését, megnyúltak volna. A hóbuckák, melyek sokáig szürke homályba takaróztak, most kitárulva fürödtek az aranyos napsugárban. A Jorpoivi csúcs, amely a sötét napokat kedvetlenül, komoran, mintegy magábamerülve szundikálta át és csak néha-néha sóhajtott mélyen, amikor a szél kavargása szélesen kiemelte a homályból, most fölébredt és termetesebbre duzzadt a napsugár melegétől. Fehér palástjában felségesen magasodott föl a zuzmarás erdők közül. Födetlen feje fényesen, szemkápráztató fehéren ragyogott. - S a heves szélrohamoktól kergetett hóörvények mutatták, hogy ismét komoly, ünnepi gondolatok forognak fürgén a fejében. A templomdombon eleven sürgés-forgás uralkodott. Serény zajban embersereg forgolódott. Csinos gallérú bundák és négyszögletű, piros sapkák virítottak össze-vissza. Rénszarvasok csengői csengtek, ahogy a kocsisok csapkodva hajtották őket a paplak melletti templomhoz. Hatalmas tömeg gyült ott össze. A templomházból sűrű füst emelkedett, ezelőtt a ház előtt folyt a nagy sürgés-forgás. Egyre jöttek-mentek az ajtón. Vadász- és teherszának csapata sorakozott a falak mellett, a teherszának rogyásig rakva. Hátukon gyerekhordó ringóval asszonyok nyüzsögtek a házak között. A dombon valaki a kisfiúkat bűvölte piros sapkájával és kisbundájával. Nevettek, sikongattak, örömükben ugrándoztak. Köröskörül kutyafalka nyugtalankodott, a fiúk buzgón taszigálták és kergették őket. Vidám danázás zendült, közben-közben éles gyereksírás kísérte. Egy csapat férfi élelemvadászaton járt a folyó felső folyásánál. Egy másik, rénszarvasokból álló csapat pilledten, fáradtan haladt lefelé. ismét más rénszarvasok meg-megállva, ellenszegülve, röviden, peckesen lépve, patájukkal csattogva, kótyagos fejjel támolyogtak. Magányos kutya törtetett a partról a rénszarvasok után a jégre, a leghátsó állatokat gyors oldalugrásra riasztva, az emberek dühös üvöltése pedig élesen viszhangzott."