Keresztút [antikvár]

Részlet a műből: "Az utcán megrekedt a híg nyár végi por és már nem lehetett észrevenni, ha új hintó kanyarodik be az országútról. a papház előtt csoportba verődve pipáltak a kocsisok. A fiú a tornácon állt, feléjük figyelt, de egyetlen szavukat se tudta elkapni. Balról belátszottak a rétek; messze a fűzek előtt, fehér foltok: legelésző tehenek. Szemközt egész elrejtőzött a templom a vadgesztenyefák közt; ezek a fák már megkoptak, pedig még nyár volt, augusztus eleje. A falu felől egyhangú dongás szűrődött ide, mintha pókhálóba akadt légy verné szüntelen szárnyait. Csépeltek. A szomszéd házban ajtó csapódott. A fiú fölfigyelt: rövid pörlekedés, siető lépések, selymek suhogása: megismerte az anyját. Leverte ruhájáról a port és bement a halotthoz."