Keresztút [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az utcán megrekedt a híg nyárvégi por és már nem lehetett észrevenni, ha új hintó kanyarodik be az országútról. A papház előtt csoportba verődve pipáltak a kocsisok. A fiú a tornácon állt, feléjük figyelt, de egyetlen szavukat se tudta elkapni. Balról belátszottak a rétek; messze, a fűzek előtt, fehér foltok: legelésző tehenek. Szemközt egész elrejtőzött a templom a vadgesztenyefák közt; ezek a fák már megkoptak, pedig még nyár volt, augusztus eleje. A falu felől egyhangú dongás szűrődött ide, mintha pókhálóba akadt légy verné szüntelen a szárnyait. Csépeltek. A szomszéd házban ajtó csapódott. A fiú fölfigyelt: rövid pörlekedés, siető lépések, selymek suhogása: megismerte az anyját. Leverte ruhájáról a port és bement a halotthoz. Homály volt bent, a függönyöket lehúzták a legyek miatt. A nehéz szagban egyszerre kiverte a veríték. Tekintete a koporsó ezüst betűin pihent meg: „Takács Ágoston, élt 62 évet". Hirtelen valami keserű, maró nedv gyűlt össze a torkában és megrándult a szája. Elfordult, megtörölte a szemét. Ekkor lépett be az anyja."